Sejtem, milyen cipőben jársz, ha lakásfelújítás, vagy építkezés előtt állsz. Ha esetleg kinőttétek a lakást, vagy lehetőségetek nyílik szintet lépni…

Mi Ausztráliába készültünk, majd jött az első baba, aztán pedig a hármasikreink.

Ott álltunk 4 három év alatti kis sráccal az albérlet közepén, és keresgélni kezdtünk. A beleszeretős érzés gyorsan meg is jött egy sorház formájában, amit totálisan át kellett alakítani. Én pedig a néhány hónapos „trikrek” és a kis két és félévesünk mellett terveztem, és rohangáltam a házhoz a kivitelezés alatt.

Aztán elkészült, és átköltöztünk. Nagy volt az öröm!

Majd 1 év múlva jött egy lehetőség… 

Házat eladtuk, a visszabérlés nem sikerült. Az albérlet keresés 4 izgő-mozgóval hatalmas feladat elé állította újra „kis” családunkat.

Újabb cuccolás be a dobozokba.

Ismét tervezés, rohangálás az építkezésre, kooperáció az építész kollégával, és a kivitelező csapattal. 

Ma már 5 éve az új házban élünk, és ha bárki megkérdezi: „Hogy bírtátok ezt ki?” én mindig azt mondom:  „Nem kibírtuk, én imádtam azt az időszakot!”